„Önmagad vagy a mérce, mert valahol, valaki a maxoddal melegít!”
Túráink
▼
kedd, július 13, 2010
Villáskulcs
Még tegnap este bepróbáltam egy itthon talált 8-9-es méretű villáskulcs meghajlítását. Ez fényes felületű, szerintem nagyon kemény anyagból készült szerszám, mert egyrészt nagyon nehéz volt megindítani és hajlani sem szeretett, hanem inkább félúton eltört.
Ez a hajlítás-törés két tanulsággal is szolgált:
A hajlítandó anyag erősen befolyásolja a hajlítást, hiszen ezt nem lehetett hajlítani, inkább eltört. Merev, kemény anyaga van, nagyon fel kellett szívnom magam hozzá. Azaz ezt csak önmagához lehet mérni, mert anyaga válogatja a nehézséget. Olyan ez, mint a serpenyőtekerés.
Ha hajlítás során a bal combra dőlök, akkor nagyobb erőt tudok kifejteni, mintha a jobb oldalra. Ez meglepett.
Eddig lehetett hajlítani, ekkor roppant ketté: Két darabban: Na megyek a vasbótba szegír...
Naháááát! Eddig sem voltál itthon egy Mekk-mester..., de ezek után már nem várok ezen a téren megváltást :-)
VálaszTörlésEzt dicséretnek veszem!
VálaszTörlés