Kezdetben a legerősebb volt számomra. Cipelt a karján, lovagoltam a hátán, dicsekedve meséltem, hogy két cementes zsákot is elbír.
Aztán a legkitartóbb lett. Hajnalban kelt, intézte az állatokat, jött a munka, este ismét az állatok, a kert és a föld. Fáradhatatlanul. Nap, mint nap. Évről évre.
Sokat és sokszor dolgoztunk együtt. A kertben, a földön, az állatoknál. Szerettem vele dolgozni. Szerette a nehéz fizikai munkát és megszerettette velem is.
Később rájöttem, hogy a legsegítőkészebb. Bárkinek, amit csak bírt. Mintha az egész családot és a munkahelyét egyszerre cipelte volna a vállán. És mi csüngtünk rajta.
Szerette az embereket. Vigyázott rájuk. Büszke volt, hogy majd két millió km-t vezetett le úgy, hogy soha nem okozott sem sérülést, sem kárt senkinek.
Mindezek mellett megmaradt a legegyszerűbbnek. Nincs felesleges sallang, körítés. Végtelenül egyszerű és tiszta józan paraszti elme munkálkodott benne és ebben a hideg racionalitásban volt a legszerethetőbb.
Ma eltemettem Édesapámat. Csak a testét. A lényét soha.
Aztán a legkitartóbb lett. Hajnalban kelt, intézte az állatokat, jött a munka, este ismét az állatok, a kert és a föld. Fáradhatatlanul. Nap, mint nap. Évről évre.
Sokat és sokszor dolgoztunk együtt. A kertben, a földön, az állatoknál. Szerettem vele dolgozni. Szerette a nehéz fizikai munkát és megszerettette velem is.
Később rájöttem, hogy a legsegítőkészebb. Bárkinek, amit csak bírt. Mintha az egész családot és a munkahelyét egyszerre cipelte volna a vállán. És mi csüngtünk rajta.
Szerette az embereket. Vigyázott rájuk. Büszke volt, hogy majd két millió km-t vezetett le úgy, hogy soha nem okozott sem sérülést, sem kárt senkinek.
Mindezek mellett megmaradt a legegyszerűbbnek. Nincs felesleges sallang, körítés. Végtelenül egyszerű és tiszta józan paraszti elme munkálkodott benne és ebben a hideg racionalitásban volt a legszerethetőbb.
Ma eltemettem Édesapámat. Csak a testét. A lényét soha.
1 megjegyzés:
Részvétem. :(
Gyönyörűen írtál Róla.
M.Tibi
Megjegyzés küldése