Egy kis visszatekintés:
Április 21-én volt egy gyalogtúránk, amikor is busszal elmentünk egy Grüner Baum nevű kis házcsoporthoz, ahonnan az 1500 méter magasan lévő Poserhöhe-hüttéhez kapaszkodtunk fel, majd innen leereszkedve a Höhenweg-re, amin aztán hazasétáltunk.
Ma ennek a túrának egy kis variánsát toltuk le: a PoserHöhe-től a Höhenweg-gel párhuzamosan futó, de jóval magasabban haladó, alig járt, vadregényes turistaúton jöttünk haza, érintve a völgy legmagasabban fekvő parasztgazdaságát, a Planitzergut-ot. Ez az út áprilisban még le volt zárva a rengeteg kidőlt fa miatt. Azóta az utat nagyrészt járhatóvá tették, de még így is néhol bujkálni kellett a hatalmas fatörzsek alatt, felett.
A hüttéhez most 1 óra 20 perc alatt értünk fel, azaz kissé gyorsabban, mint a múltkor. Betti rendesen kikészült a folytonos kaptatótól, de szépen végigtolta. Fent kis pihi, üdítő, majd indultunk tovább. Fotózni nem fotóztam, a múltkor jó képeket csináltam, párat ide rakok közülük:
Azóta egy kis kerítéssel körbekerítették az egészet, nagyon otthonos benyomást kelt. Most is sokan voltak, kedvelt túracélpont.
Úton a Planitzergut felé:
Sok helyütt új utat létesítettek, mert a régi járhatatlanná vált a sok-sok kidőlt fa miatt. Frankón jelezték is:
Hatalmas, összevissza dobált fogpiszkálók:
Egy-egy tejkaramellás nyalóka nagy hangulatjavító. Mindjárt szép az élet:
Kajaszünet:
Megkövült óriásdisznó:
Híd kivételesen nincs, Bazsi tanakodott is egy darabig: Hogy hát akkor ezt most hogy is?
Parasztgazdaság 1265 méteren. Mintaszerű rend és fegyelem. Mint egy múzeum, pedig valós, működő gazdaság:
Őslakosok. Az egész család ki van rendelve, ott támasztják a gereblyét, amíg a nagyobb fiú gyűjti a frissen kaszált szénát egy spéci géppel. Kicsit lejjebb egy másik családot is láttunk: egy nagyon meredek, füves hegyoldalon 8-10 éves fiúk, lányok az anyjuk felügyeletével gereblyézték a levágott füvet. Apu pedig egy motoros lombfúvóval melózott.
Bazsi meg is jegyezte, hogy azért ettől sokkal jobb meló néhány paplant és párnát lehúzni, még ha arab is feküdt benne :-). Bizony, minden relatív...
Itt Betti már nagyon támasztja a farakást:
Az egész túra kb. pont 5 órás volt (a Poserhöhe pihivel együtt), összesen 12 km út, kezdetben egy 400 méteres emelkedővel, aztán pedig összességében egy 700 méteres ereszkedővel. (Persze itt is voltak kisebb emelkedők).
Itt van az út áttekintése. Egy könyvből fotóztam, no meg tükröztem, mert a könyvbeli képhez képest mi pont visszafelé mentünk rajta. Így már a mi túránkat mutatja. Alul a fekete, fehér sávok 2 km-t jelölnek, a magasságadatok a tükörképekből is jól olvashatók.
Jó kis túra volt, azért én is elfáradtam.
Holnap hétfő. Lehet pihinap :-)
