A hétfőn edzés végén elszenvedett baleset (20kg-os tárcsa a bal nagylábujjra) súlyos és fájdalmas következménnyel járt: eltört az öregujj második perce.
Edzés végén még annyira nem is fájt (még vádliztam is egy sorozatot a már tört lábujjal + 2 sorozat tárcsaforgatás is volt közben - az adrenalin dolgozott bennem, az edzés az edzés!), de már este és főleg éjszaka nagyon. Másnapra bedagadt és bekékült, ezért reggel elmentem a helyi sebészetre.
A röntgenfelvétel mutatta, hogy a törés során a csont két vége elmozdult egymástól (kb. fél cm), ezért Szoboszlón nem vállalták a rögzítést: irány debreceni baleseti sebészet. Ott megint vizsgálat és mivel már röntgenem volt, mehettem a gipszelőbe.
Na kérem, ha fájdalomtűrő képességünket akarjuk tesztelni, akkor arra itt kiváló lehetőség adódik: ugyanis a törött végeket egy vonalba kellett állítani. Érzéstelenítés nincs, szerintem úgy vannak vele, hogy mivel már fáj, a kicsivel (sokkal) nagyobb fájdalom úgy sem érzékelhető. Ebben tévedtek: vannak még távlatok...
Úgy szorítottam az ágy szélét, hogyha be lett volna építve a CoC3, akkor egybeolvadt volna két szár. (Később egy rokonom említette, hogy amikor a csuklója tört el és azt hozták egy vonalba, ő egyszerűen elájult a fájdalomtól)
Háromszori lábujjba kapaszkodással sikerült normális helyzetbe húzni a csontokat, amit az ottani képalkotó készülék azonnal láthatóvá is tett. Két kisebb segítő + egy nagydarab, hatalmas kezű orvos volt az elkövető. (Bizonyos munkakörök esetén biztos feltétel a minimum 100kg és 190cm-es testalkat :))
Így utólag a gipszelő olyan volt, mint egy kínzókamra: puritán berendezésű helyiség, gipszes ruhák, egy hatalmas asztal, 1-2 furcsa szerkezet. A orvoson és a segítőkön bőr jellegű kötény, csak éppen gipszes volt és nem véres...
Mikor kész voltunk, fellélegeztem: felvettem a kidobós arckifejezésem (pont előtte való napon tolta le Betti a hajamat + pólóban voltam) és mogorván odaszóltam nekik, hogy jól megjegyeztem az arcukat és ha már túl vagyok ezen, akkor nehogy összefussunk valahol, mert visszakapják... Érdekes lett az arcuk, de aztán már vigyorogtam, így ők is. Szóval érdekes élmény volt, de remélem nem lesz legközelebb. Inkább ne fussunk össze többet.
A tört ujjat a mellette lévő lábujjhoz rögzítették szalaggal, többször jó erősen áttekerve + közéjük gézt raktak. Ez a "gipsz".
Úgyhogy most itthon pihentetem, borogatom, illetve kenegetem egy kis Dolobene kenőccsel. Betti, mint a homeopátia helyi képviselője, szorgalmasan adagolja a különféle színű kis bogyókat, hogy szopogassam. Én inkább a nagy dózisú Ca+C-ben illetve izületvédőkben, no meg a még nagyobb dózisú valódi csokiban hiszek. De azért szopogatok. Ha már úgyis besz@ptam ezt a törést...
Tegnap még nagyon fájt, de ma már mintha annyira nem. Vagy csak hozzászoktam a fájdalomhoz.
Járáskor nem szabad a lábujjra terhelni, így most ballal sarkon és külső talpélen járok. Remélem nem jegyzi meg a rendszer ezt a sete-suta mozgást, de nem is nagyon mozgok: ülök illetve fekszem. Szerencsére a meló lehetővé teszi.
Jövő hétig biztos nem megyek edzeni és akkor is egy ideig izolációs gyakorlatok (padon fekve és ülve + húzódzkodás variációk) lesznek. Van miből választani...
A felhúzásban, nyomásban, húzódzkodásban erőcsökkenéstől nagyon nem tartok, mert az lassan esik vissza, ellenben az erőállóképesség biztos rohamosan csökkenni fog, de azt meg könnyű visszahozni.
Legalább pihenek, mert magamtól úgysem állnék le soha, hiába tudom, hogy időnként kell 1-2 hét pihi.
Legutóbb vagy 5-6 éve pihentem 1 hónapot, amikor a jobb könyökömben teniszkönyökszerű állapot alakult ki: egy pohár vizet sem tudtam felemelni, annyira fájt (2 Diphrophost + pihenés elmulasztotta).
Azért ma délben nem álltam meg, hogy valamit ne erősködjek:
Sajnos mindkét tépés során a kezdőfogás azonnal elszakította a két szélső lapot, ezért lett mindkettő -2 lapos az eredeti tervhez képest.
Holnap ismét gripper, esetleg kártya.
12 megjegyzés:
Mielőbbi gyógyulást Sanyinak, a törött lábujjű gyereknek :)
Köszi!
Most tényleg gyerek a "gyerek"!
Nagyjából odáig bírtam, hogy a törött végeket egy vonalba kellett illeszteni, de jobbulást kívánok!
Köszi, én is magamnak!
Jobbulást!
De látom, azért nem maradsz vmilyen edzés nélkül. :)
Hát igen, már csak a gripper és a kártya maradt nekem...
Én egy fogműtéten szorítottam úgy a szék karfáját, hogy másnapra izomláz volt az alkaromban:)
Én egy fogműtéten szorítottam úgy a szék karfáját, hogy másnapra izomláz volt az alkaromban:)
Az se rossz! A karfa meg biztos begörbült... :)
Neeem, de az a 25-30 perc kicsivel többnek tűnt, mint valójában volt.
Jobbulást!
Jobbulok! - ez nem politikai kijelentés :)
Megjegyzés küldése