Késő délután még egy szűk kétórás összetett MetConra került sor a kertben: fakivágás, majd gallyazás. Később felaprítjuk tüzifának.
Kellemes (iszonyatos) meleg, csak úgy folyt rólam a lé, még szerencse, hogy olyan 6 körül a nap elbújt egy jó nagy felhő mögé és nem is jött elő többet. De ez még hagyján, hanem a sok-sok pőcsik, na az kemény:
Köröz-köröz, mint egy vadászgép, hiába csapkodsz, addig nem tágít, amíg az ember nem hagyja, hogy leszálljon. Még szerencse, hogy nagyrészt a mellkas és az arc a kiszemelt célterület. (Itthon vettem észre, hogy bizony a hátamon lett 4 nagy bombatölcsér)
Ha leszállt, akkor egy határozott csapás és vége. 4-5 perc szünet, majd ismét feltűnik egy, esetleg kettő és újrakezdődik a harc.
Pont így néztek ki a támadók (a neten találtam ezt a képet)
Eltekintve ezektől a környezeti hatásoktól (ez egy plusz edzésinger) frankó kis ásás, nagyfejszés és kisfejszés meló, valamint lapátolás. A legjobb a fa kidöntése volt, (nem vittem kötelet) lehetett állatkodni. Tenyerem nagyon jól bírta, régebben ekkorra már egy-két vízhólyag keletkezett, most nem.
A halálra ítélt fa (lesz még egy pár):
Ennyi vót, vazzeg!
Rend és fegyelem!
10 tojásból egy kis rántotta és most már érzem, hogy a délelőtti edzéssel együtt nekem mára elég is volt. Persze egy menet még belefér... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése