Túra - Schlossalm

A falunk fölötti Schlossalm hegyen az idén építik újjá az egyik központi sífelvonót. Ma az építővállalat ingyenes bejárást tett lehetővé, ahol meg lehetett nézni a készültségi fokot. Elvileg december elejére már át kell adják, hiszen jön a szezon.
A Schlossalm-ra két felvonó megy, az egyik a falunkból (ezt építik), a másik a közeli Angertal falucskából, onnan lehetett ma ingyen felmenni. Betti és én fel is mentünk, és ha már ott voltunk, akkor csaptunk egy kis túrát a hegytetőn. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy 1 m2-es kis hely a tető, hanem egy elég óriási kiterjedésű plató, amit egyik oldalról 200-300 méter magas sziklás hegyvonulat koszorúz. A 2050 méter magas tetőn. Na, mi oda túráztunk.
Fent a végállomásnál mi más is fogadhatott volna bennünket, mint tehenek:

Több út is vezetett a másik felvonó végállomása felé. Elég sokan feljöttek, nagyon szép idő volt (13 fok). Ez a panorámakép séta közben készült. Bal szélen az állomás, oda érkeztünk, középen egy hütte (ez mindenhol van, olyan mint a tehén), jobb oldalon a most épülő felvonó felső állomása. Az alatt terül el a falunk.

Az új állomáshoz közel építettek egy mesterséges tavat is, ebből dolgoznak télen a hóágyúk. Gondolom a felül befagyott jég alatt víz marad, vagy a fene se tudja. Mindenesetre ezen kívül még két kisebb tó is van fent a tetőn.

A tó felett váltunk le a kövesútról és tértünk fel a sziklás hegyvonulat irányába. Az elején ilyen kis kúpokat kerülgettünk, elég meredeken emelkedve:

2050 méterről 2250 méter magasra emelkedtünk, amikor elértünk egy gerincet. Az út ott két irányba ágazott. Az egyik a közeli Mauskarspitze (2373 m) visz fel, a másik pedig a hegygerincen vissza a most épülő felvonó felső állomás mellé. Mi a gerincen indultunk visszafelé, a Mauskar elég félelmetesnek tűnt.
Azért a gerinc se volt kutyafüle, talán ez a pár kép visszaadja, hogy egy méter széles lehetett, mindkét oldalán nagyon meredek hegyoldallal. Ha ott valaki megcsúszik, az nem áll meg csak vagy 100-120 méterrel mélyebben, már ha megmarad a lába :-)

A háttérben a Mauskarspitze:

Több helyen kellett drótkötélbe kapaszkodva kerülni sziklát illetve egy nagyon meredek sziklafalon lejönni. A cipőm sarkától 20 cm-re már nincs semmi:

A gerinc felkapaszkodott egy kis hegycsúcsra, ott még pad is volt. Jó volt valami kis biztonságot nyújtó zugot találni. Ekkor voltunk 2280 méter magasan:

Szemben bal oldalon nagyon jól kivehető a Rastötzenalm, ott tavaly ősszel többször is jártunk. Ez a nagy hegyek által körbevett völgy felső vége. A képre nagyítva, még az ottani hütték is látszanak. A jobb oldali nagy hegy a Gamskarkogel. A kép előterében a felső állomás épülete és egy nagy hütte, ami csak télen üzemel. A tónál meg tehenek :-)

Erre kell tovább menni, a lenti tóhoz kell leereszkednünk. Ekkor még nem tudtuk, hogy mi vár ránk:

Lefelé haladva egyre durvább lett a helyzet, nagyon meredekké vált az út, miközben az út mindkét oldalán továbbra is majdnem szakadék. Asszem a képek jól visszaadják, hogy elég félelmetes volt két alföldi gyereknek:

Betti óvatoskodik lefelé:

És még ezt is lehetett fokozni, mert egy helyen egy nagyon meredek sziklafalon kellett lejönni, drótkötelek segítségével:

Azért lassan csak leértünk, de sokszor egy zabszemet sem lehetett volna fenekünkbe dugni :-). Lent  (2050 méter) persze ismét a tehenek fogadtak. Ezeket hol és hogyan fejik? Még saját tavuk is van:

Ezen a gerincen jöttünk le. A középtájon lévő sziklafalon kellett a drótkötél mellett learaszolni:

Volt egy nagy fa képkeret fent:

A 12 óra körüli kabinból való kiszállástól a 16 óra körüli beszállásig olyan 3 km-t tehettünk meg, de adrenalinból nem volt hiány... Sokan amúgy csak sétálgattak fent, de voltak páran, akik sziklás taréjokat választották, akár csak mi. Még legalább kettő frankó kis adrenalintermelő körtúra van ott fent, csak bátorságot kell gyűjteni...

Holnap hétfő.