Túra - Stubnerkogel

Abbamaradt az eső, kisütött a nap is, így késő délelőtt egy hirtelen ötlettől vezérelve irány a Stubnerkogel 2246 méter magas csúcsa. Betti, Bazsi és én vágtunk neki a túrának. 20 perc autózás után értünk át a közeli kis faluba, ami a hegy lábánál fekszik. A sífelvonó állomásánál parkoltunk, onnan indul a túraútvonal is. Negyed egykor indultunk felfelé.
Kb. 1100 méter magasan van a parkoló, itt már olyan 1200 méteren vagyunk, megálltunk egy kis pihire:

Az útvonal jól járható, de rendkívül meredek. A sífelvonó alatt kanyarog, többször keresztez sípályákat, valójában azok kanyarjait vágja le. Itt is éppen egy sípályát keresztezünk. Meg eszünk egy kis gyümölcsöt:

Itt egy másik:

Betti derekasan helytállt a maga tempójában :-) Bazsinak meg sem kottyant, azért én sem panaszkodtam:

Kidőlt fák között (az elmúlt tél itt is nagy pusztítást végzett) vagy erdőben haladtunk. 14 órára értünk fel a felvonó középső állomásához 1785 méter magasra. 680 métert emelkedtünk szűk két óra alatt. A csúcs innen még 460 méterrel feljebb, szűk másfél órányi kaptatóra volt. Azaz lesz fél négy is, amire felérünk. De az utolsó kabin 16 óra körül jön lefelé, azaz nem sok időnk lesz körülnézni fent. Másrészt innen már kopár síterepeken vezetett az ösvény, nem erdőben. Ezért ezt a szakaszt a felvonóval tettük meg. Ingyen beengedtek, nem kellett fizetni érte, gondolom látták Betti elcsigázott arcát :-) Vagy egyszerűen meglepődtek, hogy valaki ide feljött gyalog. A csúcson sokan voltak, de mindenki a felvonóval jött fel, inkább lefelé szoktak lábon menni.
A felvonó seperc alatt megtette a 460 méteres emelkedőt. Ezek már a felvonó felső állomásáról készült képek 2200 méter felett. 12 fok volt, kellemes, tiszta idő. A falu, ahonnan indultunk, már mélyen alattunk:

Panorámakép. Középen a Graukogel 2492 méter magas hatalmas tömbje. Ott is van egy sípálya. Balra lent van Böckstein völgye 1130 méter magasan. Annak a völgynek a végén van egy vasúti alagút, ahol az autókkal fel kell állni a speciális vagonokra és úgy lehet átjutni a túloldalra.

Ez majdnem egy teljes körpanoráma. Balra egy másik völgybe ereszkedő sífelvonó (ezek itt egymást érik, láncszerűen vannak építve), középen Betti és Bazsi, jobbra a felvonó felső állomása, ahová megérkeztünk. Van mellette egy függőhíd is:

Betti a navigátor (tanonc). A háttérben lévő két nagy csúcs közül a jobb oldali a Gamskarkogel 2467 méter magas csúcsa (még a tetején lévő hütte is látszik a képet nagyítva), ott már jártunk:

Itt a függőhíd. Igazából csak egy látványosság a Stubner tetejét köti össze a felvonó állomásával, pontosabban egy ott üzemelő nagy hüttével. Természetesen az most is működött:

A kép alsó részén (a barna füves rész fölött) a mi kis falunk bő 830 méter magasan:

A függőhidat persze nem hagyhattuk ki, érdekesen imbolygott, amikor többen mentek rajta:

A távcsővel frankón lehetett nézelődni, bár csak a kisebbiket cipeltem fel:

Érdemes volt felvinni, itt is éppen felmérjük az ellenséges csapatok haladási irányát:

A Tischkogel (2409 m) és a Zitterauer Tisch (2463 m) két aránylag közeli csúcs. Oda még jó lenne eljutni az idén, de úgy, hogy a Stubnerre felvonóval jövünk fel és innen túrázunk oda:

A piros útvonalat már kétszer is megjártuk: első és második. A Grüner Baum házcsoporttól megy fel a Poserhöhe  (1500 m) hüttéhez. Onnan is jó lenne még a kék útvonalon felmenni a Gamskarkogel (2467 m) csúcsára:

B&B:

Holnap vasárnap.