Kitzlochklamm

Hétvégén a falutól kb. 20 perc autóútra lévő Taxenbach település melletti Kitzlochklamm nevű szurdokvölgybe kirándultunk. Persze csak Betti és én, a gyerekek pihenték az első iskolai hét fáradalmait :-)
Óriási sziklafalak között, sokszor a patak fölött vezet a kiépített fából ácsolt út. Jó néhány sziklafolyosó teszi még vadregényesebbé az utat, közben hatalmas vízesések zúgnak mellettünk. Talán a magyarországi Ram-szakadékhoz lehetne hasonlítani, de ez sokkal nagyobb. Mintegy másfél óra alatt lehet visszaérni a kiindulási helyhez, felnőtteknek 7€ a belépő, ebből gondozzák az utat.
De nemcsak gyalogosan lehet felmenni a völgy tetejéhez, hanem 4-5 kiépített (azaz sziklába rögzített drótkötelekkel illetve taposókkal amatőröknek is járhatóvá tett) sziklamászó út is van. Ezeket több helyen a patak fölött átcsúszók illetve drótköteles hidak és alagutak teszik még változatosabbá. Amikor ott voltunk, akkor is három csapat mászott.
Kedvelt délutáni elfoglaltság ez az ehhez értő környékbelieknek, de szerintem ezért az élményért akár 100 km-es körzetből is jönnek mászók. Nekünk csak védősisakot kellett felvenni, de nekik van beülő hámjuk és minden felszerelésük.
Amúgy itt Ausztriában nagyon felkapott szórakozás a kalandpark, amikor is 15-20 méter magasan drótkötélpályákat feszítenek ki a fák között. Az végül is ugyanez. Már egészen kisgyermekkortól lehet ezeken gyakorolni. Aztán pedig a számtalan kiépített sziklmaászó helyen lehet kamatoztatni az ott megszerzett tudást. Mo-on asszem csak egyetlen helyen van ilyen kiépített sziklmászó útvonal az amatőr mászóknak, itt bizony minden nagyobb túraegységben megtalálhatóak. Velünk szemben a Schlossalm tetején is van egy ilyen kb. 1 óra alatt megtehető út.

Startra készen:

Mintegy 30 méter magasról zúdul alá. Hóolvadáskor megnézném:

 Az út az alagutakon kívül mindenütt ilyen kiépített:

Akár fürödni is lehetne:

Nagyon vadregényes:

Betti megpihen:

Sok alagutat arany után keresők vájtak a mészkőpalába. Már az 1900 évek elején kiépítettek egy kis ösvényt a völgyben. De 1974-ben egy kiránduló 30 fős osztály alatt leszakadt egy fahíd, nyolcan haltak meg. Akkor két évre lezárták az egész völgyet és hatalmas melóval kialakították a mostani útvonalat. Újraépítették a hidakat, egységesítették az alagutakat, betonalapra helyezték az egész fából készült ösvényt, sőt sok helyen még világítást is felszereltek. Létrehozták a sziklamászó utakat. Most is aktívan karbantartják, az egyik helyen egy 5 méteres szakaszon vadi újra cserélték a fahidat.
Egy hosszú alagút:

Pihenő, itt jöttünk ki az alagútból:

A hegyoldalban kanyarog az út:

Egy sziklamászó a kiépített ösvényen halad:

Ketten pedig itt. Az egyikük nemsokára egy átcsúszóhoz ér:

Egyik helyen egy nagyobb sziklaüregben bemutatják, hogy az aranyásók illetve bányászok hogyan laktak itt:

Ez már a vége:

Nagyon szép hely, akár még idősebbek is simán végig tudnak rajta menni. Mert igaz, hogy van vagy 300-350 lépcső felfelé (meg aztán jó pár lefelé is), de szinte állandóan meg kell állni nézelődni, így nem fárasztó.
Végezetül álljon itt egy RÖVID VIDEÓ, amit a túráról készítettem.