Altböckstein - Hirschkarköpfl

Ma gyalogtúra. Késő délelőtt indultunk ketten Bettivel. Most kivételesen nem együtt mentünk, hanem külön utakon és fent találkoztunk. Betti elvitt engem autóval Altböcksteinba, innen 1140 méterről egy meredek ösvényen kapaszkodtam fel a 2002 méter magas Hirschkarköpfl csúcsra. Az út szűk 4,5 km volt, ezalatt 860 méteres emelkedőt kellett leküzdeni. Ő meg eközben visszament a Stubnerkogelbahn alsó állomására, ott leparkolt az autóval és a felvonóval felment a középső állomásig. Onnan cirka 1,5 km-es út és 220 méteres emelkedő után ért fel a találka helyre.
A Rader Hotel mellett indul az út. Pontosan 11 órakor indultam felfelé:

Az útvonal eleinte egy erdei úton haladt:

Aztán egy nagyon tüdőszaggató ösvényre váltott, olyan volt mint egy végeláthatatlan lépcsősor 30-40 cm-es lépcsőfokokkal (ezek általában gyökerek illetve sziklák voltak).
Itt már 1350 méter magasan vagyok, alattam Böckstein. A háttérbe futó völgy egy 8370 méter hosszú alagútban végződik, ahol vasúti kocsikra kell felállni az autókkal és így jutnak át Mallniztba. A pontos neve Autoschleuse Böckstein - Mallnitz. Természetesen fizetős.

Egy órányi izzasztó kaptató után értem fel az 1540 méter magasan lévő Böckfeldalm nevű tanyához. Csak nyáron van nyitva, egy alpesi kunyhó, ahol egyszerű, házi ételeket (sajtok, kenyér, sonkák, stb.) lehet enni. Már zárva volt. Ilyen egy Jauze:

Itt utolértem egy jó nagy családot, ők leültek falatozni. Valszeg nem is mentek tovább, mert nagyon szét is pakoltak. No meg teli hassal az ezután következő út a biztos hányás :-). Szép hely:

A kunyhó mögött most még meredekebben emelkedett az út. Bizony meg-meg kellett állnom összeszedni a tüdőmet. Betti sejtett valamit :-)
1650 méter magasan kiértem egy mezőre (természetesen tehénszar mindenütt, de már tehenek nincsenek: lehajtották őket 1000 méter körül legelőkre). Itt egy érdekes lápos, mocsaras réten kellett keresztülvágni pallókon. Ha megálltam, mindenfelől bugyogás, vízcsörgés hallatszott:

A mocsár után tovább kaptattam, több turistával is találkoztam, mind lefelé jöttek. 13 órára értem fel a Zitteraueralmhoz, ami egy kis parasztgazdaság 1870 méteren. De itt is foglalkoznak vendéglátással (ismét csak egyszerű paraszti ételekre kell gondolni). A környező legelőkön (elég sok van) tartják a teheneket, a házban fejnek, elkészítik a sajtot meg amit, illetve naponta leviszik a völgybe a tejet.

Egy nyári fotó a honlapjukról (mert az is van nekik), lent a völgyben egy 400 éves parasztházban laknak, ahol az emeleten két apartmant is kialakítottak. Itt fent nyaranta nagypapa és nagymama lakik és dolgozik a honlap szerint:

A ház mögött a derítő (mert a tehenek is ebben a házban "laknak", most már üres, valószínű kiszórták a híg trágyát (a wc a kis kék cső) a környező legelőkre.

Osztrákiában tudatosan fenntartják és gondolom támogatják is az eredeti paraszti életmódot. Sőt fejlődnek is, hiszen a hatalmas, több generációs parasztházakban vendéglátással is igen intenzíven foglalkoznak, sőt a hegyen lévő gazdaságokban is van étkezési lehetőség. Természetesen ezek itt fent télen zárva vannak. Biztosan jól meg is élnek belőle, mert nagyon erős a gépesítettségük. Egy kis családi gazdaságban traktorok, bálázók, a tehenekhez fejőgépek, mindenféle eszközök vannak. Azaz tudnak a fejlesztésre is fordítani pénzt. No meg hatalmas házakban laknak, több autójuk van. Mondjuk nyaralni nem nagyon tudnak menni illetve a gyerekeknek nagyon nincs más útjuk, de lehet nem is akarnak kilépni a biztos megélhetésből.
Az alm mögött kaptatott fel az ösvény a 2002 méter magas Hirschkarkogelre. Fél km megtétele után 13:30 körül értem fel a csúcsra:

Tényleg ott volt Betti:

Egy hatalmas kereszt van felállítva, rajta sok a hegymászás közben elhunyt alpinista nevével. Olyan, mint egy emlékhely, még gyertya is volt. Elég hűvös és erős szél fújt idefenn, száraz ruhát kellett felvenni. 3000 méter felett nagyon ronda felhők voltak, ott már tutira havazik:

Itt már lefelé megyünk. A hét elején itt minden havas volt, csak azóta megenyhült az idő:

A háttérben a 2400 méter magas Tischkogel, három hete ott voltunk. Ha most nem fújt volna ilyen erős és hideg szél, akkor nekem az lett volna a végcél és a felső állomásra mentem volna, Betti meg vissza a középsőhöz (bár elmondása szerint ő meg gyalog ment volna fel a középső állomástól a felsőig... de hát ez az erős szél...)

Egy kis patakon is át kellett kelni:

Szűk két és fél óra alatt teljesítettem a 860 méteres emelkedőt, ami 4 km hosszan nyúl el. Összesen majdnem 6 km-t gyalogoltam. Betti 3 km-t tett meg 220 méteres emelkedővel. Mindenki a maga szintjén fáradt el :-). 14:45-kor már a lenti parkolóban voltunk az autónál.
Itt egy oldalnézeti ábra az én túrámról Altböcksteintól a Hirschkarkogelig:

Itt pedig a térkép:

Holnap vasárnap.