Még délig úgy volt, hogy a favágás holnap lesz. De a délutánt a gyerekkel a szüleimnél töltöttem: kertes ház, nagy udvarral, a purgyék elvannak, mint a befőtt, én meg - miután megettem három jégkrémet - unalmamban felvágtam a maradékot röpke 2,5 óra alatt. Legalább barnultam. Úgyis rámfér.
Ilyen szép kis kupac lett belőle:
Ezzel a majd egy hónapja megkezdett "Halál a fákra!" küldetés befejeződött.
Összesen 6 alkalommal voltam a kertben, ahol 13 gyümölcsfát döntöttem ki tövestől, leütöttem sok-sok pőcsiket és kétszer is totál pöttyös lettem a kukorica virágporjától.
Egy motoros fűrész képében segítséget kaptam a kuglizáshoz, aztán egy rövidebb és két hosszabb nekifutásra felaprítottam tönkőstől, gyökerestől, törzsestől, ágastól, bogastól.
Azért a távfűtés valahogy kényelmesebb, bár ez a favágós dolog nagyon fekszik nekem. Régebben sűrűn jártam kuglit hasítani, a pénz is jól jött, de pusztítás diszkrét bája mindig körül lengett: "... szent kéje az ölésnek...", mármint a favágásnak. Azon kevesek közé tartozom, akik oda is ütnek a fejszével, ahová néznek :)
A mai napig is egy-egy nagyobb áruházban azonnal szemrevételezem és véleményezem az ott kapható baltákat, fejszéket. A két fejszémet is magam választottam illetve készíttettem.
Ha a sok-sok apró gally és levél kellően megszárad a kertben, akkor még egy nagy-nagy tüzet fogok rakni. De az már csak élvezet.
Holnap totál pihinap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése