Ma edzésnap, de termi edzés helyett Vikivel (pár napra jöttek az itt dolgozó családtagjukhoz) túrázni mentem, mégpedig egy tavaly őszi gyalogtúrámat ismételtem meg. Ideje volt már ismét felmenni a Rauchkogel 2209 méter magas csúcsára.
Délelőtt 10-kor indultunk az AnnenCafe 1070 méter magasan lévő parkolójából ahová Betti felvitt bennünket. 10:50-kor már a Gräfinsitz 1460 méter magas pihenőjében ücsörögtünk, ahonnan 11-kor indultunk felfelé a tavaly felfedezett vadászösvényen. Szűk 2 óra alatt értünk fel 2209 méterre, közben több rövidebb és egy hosszabb pihit tartottunk. Az út jól követhető volt, most még az 1600 méter magasan lévő kidőlt fás részen sem kellett keresgélni, valahogy jól ráéreztem, hogy merre kell menni.
Pont a legmeredekebb - szinte hegymászós részen - találkoztunk egy fiatal sráccal, aki egy golden retriverhez nagyon hasonló (lehet az is volt) kutyával jött lefelé. Egyrészt még sosem futottam össze senkivel ezen az alig járt ösvényen, másrészt meglepő volt, hogy ez a nagy testű kutya milyen magabiztosan jött lefelé. Érdemes lett volna megkérdezni, hogy a sokszor alig látható ösvényt is tudja-e követni. Biztos emberszagok után ment, vagy a fene se tudja, hogyan tájékozódott, mert a kutya ment elöl.
Jó fél órát pihentünk és nézelődtünk fent, majd 13:30 után indultunk lefelé. Brutál volt, még három tehén mellett is el kellett jönni :-). 16 óra előtt pár perccel leértünk az AnnenCafé parkolójába, és mivel Betti nem tudott értünk jönni, így onnan tovább ereszkedtünk még bő 200 métert a házig. 16:45-kor meg is érkeztünk.
Bizony, rendesen elfáradtunk, a combfeszítők, a vádlik kaptak ma rendesen. Összesen 1150 méter emelkedtünk és 1350 métert ereszkedtünk. Ez utóbbi nagyon megterhelő mert - különösen a vadászösvényen - nagyon-nagyon kellett figyelni, hogy ne csússzunk meg, ne essünk el, mert az elég súlyos következményekkel járhatott volna, olyan meredek volt az út.
Oda-vissza összesen 8,4 km hosszú az út, pihikkel együtt bő 6 óra. Végezetül néhány kép. Mivel egy ilyen nehéz túrára végre nem egyedül mentem, ezért több olyan képet is tud(tam)(tunk) csinálni, ahol mi magunk vagyunk rajta. Hiszen eddig - mivel egyedül mentem - egy-egy szelfin kívül főleg tájképeket lőttem.
Viki a meredeken:
Ugyanitt jövök felfelé:
Egy kis pihenő 1820 méter magasan:
Viki alatt a világ (önerejéből még ilyen magasra sosem jutott, úgyhogy ez nála egy hatalmas pipa):
Teljes menetfelszerelésben, alattam a völgyem :-)
Panorámaképen a Gasteinertal felső vége és a Stubnerkogel (2251 m):
Bad Hofgastein, mögötte a Schlossalm:
A mélyben a rastötzenalmi két hütte (Olyan 1500 méteren), a kép jobb szélén fent a Gamskarkogel (2467m, még a hütte is látszik a tetején):
Jó kis nap volt! Most este már nagyon-nagyon robotos a mozgásom :-)
Holnap szerda.
Délelőtt 10-kor indultunk az AnnenCafe 1070 méter magasan lévő parkolójából ahová Betti felvitt bennünket. 10:50-kor már a Gräfinsitz 1460 méter magas pihenőjében ücsörögtünk, ahonnan 11-kor indultunk felfelé a tavaly felfedezett vadászösvényen. Szűk 2 óra alatt értünk fel 2209 méterre, közben több rövidebb és egy hosszabb pihit tartottunk. Az út jól követhető volt, most még az 1600 méter magasan lévő kidőlt fás részen sem kellett keresgélni, valahogy jól ráéreztem, hogy merre kell menni.
Pont a legmeredekebb - szinte hegymászós részen - találkoztunk egy fiatal sráccal, aki egy golden retriverhez nagyon hasonló (lehet az is volt) kutyával jött lefelé. Egyrészt még sosem futottam össze senkivel ezen az alig járt ösvényen, másrészt meglepő volt, hogy ez a nagy testű kutya milyen magabiztosan jött lefelé. Érdemes lett volna megkérdezni, hogy a sokszor alig látható ösvényt is tudja-e követni. Biztos emberszagok után ment, vagy a fene se tudja, hogyan tájékozódott, mert a kutya ment elöl.
Jó fél órát pihentünk és nézelődtünk fent, majd 13:30 után indultunk lefelé. Brutál volt, még három tehén mellett is el kellett jönni :-). 16 óra előtt pár perccel leértünk az AnnenCafé parkolójába, és mivel Betti nem tudott értünk jönni, így onnan tovább ereszkedtünk még bő 200 métert a házig. 16:45-kor meg is érkeztünk.
Bizony, rendesen elfáradtunk, a combfeszítők, a vádlik kaptak ma rendesen. Összesen 1150 méter emelkedtünk és 1350 métert ereszkedtünk. Ez utóbbi nagyon megterhelő mert - különösen a vadászösvényen - nagyon-nagyon kellett figyelni, hogy ne csússzunk meg, ne essünk el, mert az elég súlyos következményekkel járhatott volna, olyan meredek volt az út.
Egy kis statisztika a végére:
Annencafe Parkoló - Gräfinsitz (rövidítő úton): 400 méter emelkedés, 1,5 km, felfelé 50 perc
Gräfinsitz - Rauchkogel (nem jelzett vadászösvényen): 750 méter emelkedés, 2,2 km, felfelé 2 óra
Rauchkogel - Ház: 1350 méter ereszkedés, 4,7 km, lefelé 3 óra 15 perc
Rauchkogel - Ház: 1350 méter ereszkedés, 4,7 km, lefelé 3 óra 15 perc
Oda-vissza összesen 8,4 km hosszú az út, pihikkel együtt bő 6 óra. Végezetül néhány kép. Mivel egy ilyen nehéz túrára végre nem egyedül mentem, ezért több olyan képet is tud(tam)(tunk) csinálni, ahol mi magunk vagyunk rajta. Hiszen eddig - mivel egyedül mentem - egy-egy szelfin kívül főleg tájképeket lőttem.
Viki a meredeken:
Teljes menetfelszerelésben, alattam a völgyem :-)
Holnap szerda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése