Az év első túrája. Bazsi, Betti és én voltunk a bátor vállalkozók. No meg Mindi, a kutya. Az AnnenCafe feletti parkolóhoz autóval mentünk fel és kb. 1030 méter magasról indultunk 13 óra körül. Az út már jól járható, elég sok emberrel találkoztunk is, még magyarokkal is (de ők csak a műúton mentek fel egy darabig, az erdei útra nem vállalkoztak).
Kisebb-nagyobb havas részek azért voltak még. Érdekes, hogy főleg a Rastötzenalm-hoz vezető kis műút volt havas (néhányszor keresztezi a turista út), az erdőben elvétve voltak csak havas szakaszok. Felfelé menet a cél alatti rövidítő úton mentünk, na ezen volt egy-két elég meredek és egyben havas rész is. Ráadásul ez egy gerinc út, jobbról-balról nagy letöréssel. Itt vigyázni kellett, de mivel felfelé mentünk rajta, annyira nem volt veszélyes. Lefelé jönni ellenben már húzós lett volna (a hó teteje jeges). Összesen 430 métert kell emelkedni a mintegy 2,2 km-s úton a parkolóból a Gräfinsitz-hez, ami kb. 1460 méter magasan van.
14 óra után értünk fel. Ott egy hosszabb pihi. Közben pár ember jött fel utánunk és ment is tovább, de aztán nem sok idő múlva jöttek is vissza, hiszen a Rastötzenalm-hoz vezető út innentől kezdve már nagyon havas, szinte járhatatlan túracipővel. Bő félóra után visszaindultunk, de a rövidítő út helyett a kijelölt turista úton. De az elég havas volt egy-két szakaszon, ezért Betti és Bazsi a műúton indultak lefelé, ami persze végig hóval borított, de a tetején azért el lehetett bukdácsolni. Én maradtam a turista úton és bizony sokszor combig süllyedtem a hóba. Ami azért elég durva, hogy lépsz egyet és elsüllyedsz az egyik lábbal, miközben a másik meg fent marad...). A rövidítő út kezdete környékén találkoztunk, onnan már a turistaúton mentünk le.
Nagyon jól éreztük magunkat, a kutyának is tetszett: rengeteget bóklászott, hol előre szaladt, hol vissza, látszott, hogy nagyon éli.
Az út eleje. Ez a rész nagyon szép: mohák, vízmosás, sziklák. Vadregényes:
Bazsi a túrabotjával. Egy darabig hozta:
Egy kis pihi. Ezután következik egy hosszú erdei kaptató:
A rövidítő út:
Hegyi gorilla :-). Ja, csak én vagyok:
Betti a rövidítő út egy havas részén. A kép nem adja vissza, de nagyon meredek és a hónak jeges a teteje. A kép jobb oldalán a műút, lefelé menet Betti és Bazsi azon jött egy darabig:
Itt már a Gräfinsitz-en nézelődünk. Alattunk a falu, pirossal bekarikáztam a házat, ahol a lakásunk van:
Kilátás:
Lefelé én a turistaúton mentem, ahol voltak húzósabb havas részek, amit Bettiék nem vállaltak be, ezért ők meg a műúton haladtak, ami persze szintén havas, de kevésbé veszélyes. A turistaút amúgy ennek a kis köves útnak a nagy kanyarjait vágja le.
Itt váltunk el egymástól, Betti fotózta már messzebbről. A kép jobb szélén Bazsi egy osztálytársa van (akivel fent találkoztunk), éppen egy lyukból mászik kifelé (azaz olyan helyre lépett, ahol a hó teteje már nem tudta megtartani, ezért besüllyedt alatta). Ilyenekbe én is bőven léptem lefelé haladva :-)
Itt találkoztunk később. Bazsi épp egy lyukba lépett:
Már mindjárt leérünk az autóhoz:
