Az idő szép, végre nem esik az eső. Betti kifigyelte, hogy ma a Graukogel-en Zirbenfest lesz, azaz a fenti hüttében élőzene, vezetett kis túra a fenyők közé illetve fafaragványok vására. Így késő délelőtt mi is nekiindultunk. Autóval átmentünk Gastein-ba, a felvonó (ami egy libegőhöz hasonló nyitott, kétüléses lift) parkolójába. Innen Betti Mindivel felvonóval ment fel, én meg gyalog.
A jól jelölt túraútvonal 1050 méterről indult, a legfelső parkolóból. Már csak ott volt hely az autónak, nagyon sokan felmentek. A vezetett túra amúgy 9:30-kor indult, arról lekéstünk.
Pont 12 órakor indultam felfelé. Az út hatalmas fenyők között meredeken emelkedett:
Kétszer is a felvonó alatt mentem át, de mivel már dél elmúlt, alig voltak rajta. Aki akart, már fent volt. Amint valahol kiértem az erdőből, a kilátás pazar, az egész völgyet végig lehet látni.
Egyik oldalon a Gamskarkogel (2467 méter) kopasz csúcsa a hüttével, tőle balra a kedvenc gerinctúrám célja a Rauchkogel (2209 méter). A Gamskar előterében a Pöserhöhe hüttéje, ott már többször is voltunk:
A másik oldalon pedig a Stubnerkogel 2246 méter magas tömbje:
12:45-re értem fel az 1460 méter magasan lévő középső állomáshoz (itt egy másik liftre kell átszállni), azaz 45 perc alatt sikerült 410 méter emelkedni. Itt kis pihi, aztán indultam tovább. Ekkor Bettiék már fent voltak Mindivel.
Az út eleinte még erdőben kanyargott, aztán rátért egy sípályára, annak jobb szélén haladtam felfelé. Ez egyrészről jó, mert végig teljes rálátás volt a völgyre, de másrészt én erdőben szeretek menni.
A következő képen már látszik a Hüttenkogel 2231 méter magas csúcsa, oda nagyon sokan fel szoktak menni a felső állomásról (1954 méter) gyalog. Szabályos zarándokútvonal, Betti is nekiindult a kutyával, de aztán visszafordult. Majd legközelebb együtt felmegyünk, amikor nem süt ilyen élesen a nap, ott már nincsenek fák.
A csúcstól jobbra egy szikla látszik, az a Graukogel 2492 méter magas csúcsa. Ahhoz biztos lábak kellenek, van ahol lánc segítségével lehet csak haladni. Több helyen is írják, hogy csak szép időben lehet felmenni, eső esetén életveszélyes.
A felvonó felső állomására (egyben mai túrám végcéljához) 13:50-kor érkeztem meg, azaz a második szakaszban kb. 500 métert emelkedtem 65 perc alatt. Itt fent már nagyon sütött a nap, mindkét alkarom erősen megpirult, fejfedőt szerencsére vittem.
Összesen 910 méteres emelkedőt küzdöttem le 1 óra 50 perc alatt, amiben azért voltak rövidebb, hosszabb megállások, amikor ittam és fotóztam. 1,5 liter vizet vittem, pont elég lett. A sípályán való felfelé gyaloglás nagyon megterhelő, pláne ilyen erős napsütésben. A kilátás amúgy a libegőn lefelé haladva szintén király, azaz maga a gyalogtúra ehhez szinte semmit nem ad hozzá. Valószínűleg ezért is nem szoktak ide gyalog feljönni, talán ha három embert láttam felfelé menet.
A Gamskarkogel tömbje még mindig felém magasodik:
Fent egy nyugányszerű fa ülőn lustálkodtam, amíg Bettiék visszaérkeztek a Hüttelkogel oldaláról.
Nagyon sokan voltak fent, szól a zene, hangos éneklés, kocsmahangulat. Sokan gyalog indultak lefelé, a középső állomás után sok ember jött velem szembe, erős italszaggal :-)
Betti és Mindi fent először végigment a Zirbenweg-en, ez egy kis túra a fenyők között:
Aztán pedig a Hüttenkogel felé vették az irányt:
Mindinek is melege volt, minden hófoltban megfürdött:
Kilátás a völgyre kb. 2100 méterről:
De a Hüttenkogel még mindig feljebb van:
Szinte pont 15 órakor beszálltunk a libegőbe és lejöttünk. Ez majd fél óra, hiszen a középső állomásnál át kell szállni, no meg nagyon kényelmes tempóval halad. Bőven lehet nézelődni:
Betti és Mindi:
Jó kis túra volt. Számomra amúgy is kötelező volt egy ilyen, hogy lássam mire vagyok képes.
Holnap hétfő.
