Folytattuk a szombati gyalogtúra sorozatot, Betti, Bazsi és én. Réka nem jött. Busszal jutottunk el a mai túránk kezdőpontjához, a Grüner Baum-hoz. Ez egy télen üzemelő kis üdülőhely 1066 méter magasan. Most teljesen kihalt.
Az út 440 métert emelkedik, ezt 1400 méter hosszú úton éri el. Azaz nagyon brutál. A tél nagy pusztítást végzett itt is, rengeteg tövestől kidőlt, illetve derékba tört, hatalmas fenyő volt mindenfelé. Az út ennek ellenére jól járható, mert már motoros fűrészekkel feldarabolták az útra dőlt fákat.
A kép közepén Bazsi guggol:
Onnan jövünk:
Betti egy patak mellett. Sokáig mellette/benne haladtunk:
A Poserhöhe kis platóján van egy hütte, ahol van étel-ital és még aludni is lehet. Jó néhányan feljöttek ide. Olyan másfél óra alatt értünk fel, azaz Betti ennyi idő alatt tudott feljönni. Mi meg természetesen vele jöttünk :-))))
A háttérben a Gamskarkogel 2467 méteres csúcsa, ami innen 3 óra út és majdnem 1000 méter emelkedő. Tervbe van vége, hogy innen is megtámadjuk egyszer:
Bazsi:
Panoráma a hüttétől:
Egy másik:
Lehet zuhanyozni is. Most zárva volt:
Pihi után egy 1500 méter hosszú, nagyon meredek úton (370 métert ereszkedtünk) értük el a völggyel párhuzamosan, a hegyoldalban átlagosan 1100 méter magasan haladó Höhenweg-et, ahol mintegy 7 km-es út megtétele után jutottunk haza.
Turistajelzés Osztrákiában. Ez amúgy egy sziklaoszlop, ami a talajból nyúlik ki:
Jön a kis csapat lefelé. Ritka volt az ilyen vízszintes szakasz, talán ha kettő ilyen volt az út eddigi részén:
Aztán leértünk a Höhenweg-re. Ez egy jól karbantartott, kerékpárral is járható út. Sok pad, asztal, sőt még három pottyantós wc is van :-) Végig panorámakilátás nyílik a völgyre:
Egy közös fotó:
Sok szurdok keresztezi az utat, hidakon lehet átkelni rajtuk. A sziklafalba vésett úton lehet haladni. Ott integetek a kép közepén:
Az egyik szurdok különösen mély. Itt két 50-60 méter hosszú alagutat vágtak a patak medre mögé, így lehet „átkelni” rajta. Nagyon mély, legalább 30-40 méteres vízesés van itt. A kép közepén van a vízesés egy részlete, mellett jobbról egy kis fekete lyuk, ott az alagút bejárata, a bal oldalon pedig a kijárat. Még volt egy ilyen hurok egy kicsivel arrébb is:
Itt Betti és Bazsi már a túloldalon kijöttek, én még most értem el a bejáratot:
Itt egy kis videó is:
Az egész túra összesen bő 10 km lehetett, az elején jó kis emelkedővel majd lejtővel, az út további 2/3-a már szintben kanyargott, a végén ereszkedtünk le 870 méterre, ahol lakunk. Szűk 6 órás kirándulás volt.
Elég is volt, a végére már azért én is elfáradtam. Pontosabban éhes lettem. De egy 10 tojásos, darált zabpelyhes, mézzel édesített rántotta két banánnal azért megtette a hatását. Pláne, hogy még aztán lenyomattam egy kis frissensült házi májas hurkával és kolbásszal. Meg jégkrémmel. :-)
A cél valahol ott fent 1505 méter magasan a Poserhöhe. Az előtérben egy télen legurult fa:
A kép közepén Bazsi guggol:
A háttérben a Gamskarkogel 2467 méteres csúcsa, ami innen 3 óra út és majdnem 1000 méter emelkedő. Tervbe van vége, hogy innen is megtámadjuk egyszer:
Turistajelzés Osztrákiában. Ez amúgy egy sziklaoszlop, ami a talajból nyúlik ki:
Elég is volt, a végére már azért én is elfáradtam. Pontosabban éhes lettem. De egy 10 tojásos, darált zabpelyhes, mézzel édesített rántotta két banánnal azért megtette a hatását. Pláne, hogy még aztán lenyomattam egy kis frissensült házi májas hurkával és kolbásszal. Meg jégkrémmel. :-)
Holnap vasárnap és remélhetőleg szauna Bettivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése