Tegnap is szép idő volt, de ma kimondottan gyönyörű, napsütéses idő. Felhő egy szál se. Ezért úgy döntöttem reggel, hogy ma edzés helyett egy könnyű gyalogtúrát teszek. Vikivel mentem (más nem vállalkozott rá) az aránylag közeli Gräfinsitz nevű kilátópontra. De jelentős emelkedéssel: 3,2 km az út, ezalatt 870 méterről 1460 méterre kaptatunk fel. Azaz durván 600 méteres szintkülönbség jut 3,2 km-re. Szóval van ám sportértéke is, sőt!
Pont délben indultunk, másfél óra alatt felértünk, ott kis pihi, kaja, nézelődés, napozás (nagyon erősen sütött a nap), majd másfél óra vissza, 15:30-ra hazaértünk.
Az út elején már nyoma sem volt a hónak, de olyan 1300 méter magasságtól bizony még hó volt. Persze, szinte kizárólag a turistaúton. Kikerülni nem lehet, hiszen hegyoldalban kanyarog az út, egyik oldalon 20-30 méteres mélység, a másikon meg meredély. Szerencsére elég fagyott volt még (ide az erdő mélyére nem nagyon süt be a nap, mert zömmel fenyőerdő), ezért lehetett a tetején menni, de jó párszor térdig süppedtem a hóba, Viki meg combig. Sőt volt, hogy egyszerre mindkét lábbal elsüllyedt... :-). Szerencsére ez nem volt hosszú szakasz, így kedvünket nem szegte, csak jókedvünket növelte. De az biztos, hogy jókor mentünk, mert ha ez a hó elkezd latyakossá, kásássá válni, akkor csak síruhában (vagy búvárruhában) lehet itt elmenni, amíg el nem olvad.
Találkoztunk néhány túrázóval is, nemcsak mi gondoltuk úgy, hogy ki kell használni ezt a szép tavaszi napot egy kis túrázásra. Volt benne 40% emelkedő is, de átlagban 22-25%.
Egy helyen a téli hótakaró kidöntött egy nagy csomó fát, úgy kellett bujkálni alattuk. De nem kis csemeték voltak, hanem hatalmas fenyők. Sok derékba volt törve. Egyik helyen egy frankó kilátópont van:
Pont délben indultunk, másfél óra alatt felértünk, ott kis pihi, kaja, nézelődés, napozás (nagyon erősen sütött a nap), majd másfél óra vissza, 15:30-ra hazaértünk.
Az út elején már nyoma sem volt a hónak, de olyan 1300 méter magasságtól bizony még hó volt. Persze, szinte kizárólag a turistaúton. Kikerülni nem lehet, hiszen hegyoldalban kanyarog az út, egyik oldalon 20-30 méteres mélység, a másikon meg meredély. Szerencsére elég fagyott volt még (ide az erdő mélyére nem nagyon süt be a nap, mert zömmel fenyőerdő), ezért lehetett a tetején menni, de jó párszor térdig süppedtem a hóba, Viki meg combig. Sőt volt, hogy egyszerre mindkét lábbal elsüllyedt... :-). Szerencsére ez nem volt hosszú szakasz, így kedvünket nem szegte, csak jókedvünket növelte. De az biztos, hogy jókor mentünk, mert ha ez a hó elkezd latyakossá, kásássá válni, akkor csak síruhában (vagy búvárruhában) lehet itt elmenni, amíg el nem olvad.
Találkoztunk néhány túrázóval is, nemcsak mi gondoltuk úgy, hogy ki kell használni ezt a szép tavaszi napot egy kis túrázásra. Volt benne 40% emelkedő is, de átlagban 22-25%.
Egy helyen a téli hótakaró kidöntött egy nagy csomó fát, úgy kellett bujkálni alattuk. De nem kis csemeték voltak, hanem hatalmas fenyők. Sok derékba volt törve. Egyik helyen egy frankó kilátópont van:
Alatta a mi nyomaink:
Sanyi a Gräfinsitzen:
Holnap vasárnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése