kedd, július 13, 2010

Villáskulcs


Még tegnap este bepróbáltam egy itthon talált 8-9-es méretű villáskulcs meghajlítását. Ez fényes felületű, szerintem nagyon kemény anyagból készült szerszám, mert egyrészt nagyon nehéz volt megindítani és hajlani sem szeretett, hanem inkább félúton eltört.

Ez a hajlítás-törés két tanulsággal is szolgált:
  • A hajlítandó anyag erősen befolyásolja a hajlítást, hiszen ezt nem lehetett hajlítani, inkább eltört. Merev, kemény anyaga van, nagyon fel kellett szívnom magam hozzá. Azaz ezt csak önmagához lehet mérni, mert anyaga válogatja a nehézséget. Olyan ez, mint a serpenyőtekerés.
  • Ha hajlítás során a bal combra dőlök, akkor nagyobb erőt tudok kifejteni, mintha a jobb oldalra. Ez meglepett.

    Eddig lehetett hajlítani, ekkor roppant ketté:

    Két darabban:


    Na megyek a vasbótba szegír...
  • 2 megjegyzés:

    Betti írta...

    Naháááát! Eddig sem voltál itthon egy Mekk-mester..., de ezek után már nem várok ezen a téren megváltást :-)

    Sanyi, aki nem Mekk Elek gyereke írta...

    Ezt dicséretnek veszem!